Egész pontosan másfél hétig voltam beteg, ugyan küldtek nekem leckét meg órai anyagokat de ki a francnak volt kedve akkor bemásolni, törődni az iskolával?! Na hat nekem sem volt

Nagyon, ismétlem nagyon rosszul esett hajnali fél hétkor arra kelnem szerda reggel, hogy majdnem szívrohamot kapok attól ahogyan a kedves kis telefonom riasztó módba vált és ébreszt. Nagynehezen kinyitottam a szemem de valahogyan az agyam nem akart beindulni, hogy mit is kellene tennem plusz még az édes kis ágyacskám melege sem akart elengedni. Dehát ami muszály az muszály... Kikeltem végül majd elvégeztem a reggeli "rutinomat". Részben vártam valahol, hogy menjek suliba mert azt hittem találkozok Vele is...de amint a tudásomra jutott, hogy Őt verseny miatt több napra kivették az iskolából egy egészen picit elment a kedvem. Hála istennek ott voltak az imádott osztálytársaim, akikkel minden reggel együtt jövünk iskolába, kik hamarosan feloszlatták ezt a kedvetlenséget ugyanis már a második órában sokat röhögtem velük☺️ Komolyan, hogyha ők nem lettek volna akkor végig kíséri a napomat ez a szar kedv. Szerencsére viszont nem így lett. Teltek múltak az órák..ezeket dúsította egy dupla informatika óra (ami már alapjáraton a halálom és dupla óra ráadásul) amelyen sikeresen "megírtam" az informatika témazárót. Eztán jött a magyar óra amiket nagyon szeretek mert Vida egy olyan tanár akinek az óráján lehet röhögni mert maga már az ember kurvára vicces, főleg hogyha produkálja magát. A hosszú hétvégén volt egyik kedves osztálytársamnak a születésnapja és megleptük őt egy cuki pihe puha unikornissal, amit a magyar tanár hozott be neki

Megosztás a facebookon

Tudniillik, hogy tegnap délután volt egy "Amerikai tuning autós találkozó" a Széchenyi téren. Mi apukámmal szeretjük az ilyen autókat, mégha megvenni talán egyikünk sem akarná, de nézni jó. Már a rendezvény felé tartva elkezdtünk parkolóhelyet keresni, de nem volt. Háromszor autóztuk körbe a teret mire találtunk egy darab parkolóhelyet.. (Ami elég messze volt a célhoz) Ez még mind semmi, mert már messziről lehetett hallani ahogy a húgyagyú, tartályfejű habi amerikai autós Janik pörgették a vényóccas motort. Na ez az ami a halálom. Mert ezzel csupán a figyelmet akarják mégjobban felhívni magukra.. Körbenéztünk apával, végülis elég jó volt azt a nehány idiótát kivéve. Viszont rengetegen voltak és én személy szerint utálok nyomorogni.. Valószínűleg apára ütöttem, mert ő is ilyen "tömegiszonyos". Akkor még volt a pálinka és toros fesztivál, így hát azt is körbejártuk egy négyszer körülbelül

Megosztás a facebookon

Egy fenomenális est

A mai estém egyszerűen fantasztikus volt. Apukám eljött értem és elmentünk az egyik motoros szerelő barátjához. Ott megfordult már mindenféle járgány, többek közt a mostani motorom a babetta. Én már nagyban nyomtam az unatkozást..már a kutya sem kötött le. Ekkor megfordult a fejemben, hogy én elmegyek hátra, megnézem ott milyen motorok vannak. Megláttam őt. Szerelem volt első látásra, beleszerettem a csodás kormányba, ülésbe még a berugókar is fantasztikusan tökéletes volt rajta. Igen tudtam, ő az én babám lesz❤️ Annyira gyönyörű volt, nem bírtam betelni a látvánnyal. (Nem vagyok motor buzi, ááá..) Szóval igen, ott gyönyörködtem a világszép matt fekete kaszniban s néztem miként csillognak a napfényben a krómozott alkatrészek. Soha életemben nem tetszett meg ennyire egy motor. Bár volt egy-két szépséghibája, itt ott pár karc, nehány horpadás. Lehetett volna rajta par számmal nagyobb gumi garnitúra is de nem keresem benne a hibákat, egyszerűen beleszerettem

Megosztás a facebookon

Sziasztok!

Lillának hívnak, idén fogom betölteni a 16. életévemet. Magyarországon születtem és jelenleg is itt élek. Nagyon sokat gondolkoztam azon, hogy vajon megéri-e az, hogyha egy ilyen blogon keresztül leírom az életem minden egyes kis problémáját vagy éppen boldog pillanatát? Rengeteget rágódtam rajta és jómagam is olvasok blogokat, nem is keveset ;) Amit láthatjátok eljutottam idáig is, hogy jelenleg éppen a saját kis blogbejegyzésemet írogatom és cicomázom a megjelenést. Alapjáraton egy pozitív személyiség vagyok és vannak álmaim, nem is egy es nem is kis álmok ezek. Legnagyobb talán az, hogy állatorvos lehessek és sikerekben gazdag ember lehessek. A másik álmom éppen idén nyáron fog megvalósulni, ugyanis szüleim jóvoltából végre elutazhatok AMERIKÁBA! Erről bővebben majd a következő blogbejegyzésben olvashattok :D 

Mint mindenkinél, néha nálam is bekattan valami es az angyalnak tűnt kislányból egyhamar egy arrogáns, idegesítő, mocskos szájú lánnyá válok :S De nyugi ígérem ilyen állapotban nem fogok bejegyzéseket írkálni ide :D Szóval pánikra semmi ok!

Kesőbb találkozunk! 

Sziasztok ❤️

Megosztás a facebookon