Egész pontosan másfél hétig voltam beteg, ugyan küldtek nekem leckét meg órai anyagokat de ki a francnak volt kedve akkor bemásolni, törődni az iskolával?! Na hat nekem sem volt

Nagyon, ismétlem nagyon rosszul esett hajnali fél hétkor arra kelnem szerda reggel, hogy majdnem szívrohamot kapok attól ahogyan a kedves kis telefonom riasztó módba vált és ébreszt. Nagynehezen kinyitottam a szemem de valahogyan az agyam nem akart beindulni, hogy mit is kellene tennem plusz még az édes kis ágyacskám melege sem akart elengedni. Dehát ami muszály az muszály... Kikeltem végül majd elvégeztem a reggeli "rutinomat". Részben vártam valahol, hogy menjek suliba mert azt hittem találkozok Vele is...de amint a tudásomra jutott, hogy Őt verseny miatt több napra kivették az iskolából egy egészen picit elment a kedvem. Hála istennek ott voltak az imádott osztálytársaim, akikkel minden reggel együtt jövünk iskolába, kik hamarosan feloszlatták ezt a kedvetlenséget ugyanis már a második órában sokat röhögtem velük☺️ Komolyan, hogyha ők nem lettek volna akkor végig kíséri a napomat ez a szar kedv. Szerencsére viszont nem így lett. Teltek múltak az órák..ezeket dúsította egy dupla informatika óra (ami már alapjáraton a halálom és dupla óra ráadásul) amelyen sikeresen "megírtam" az informatika témazárót. Eztán jött a magyar óra amiket nagyon szeretek mert Vida egy olyan tanár akinek az óráján lehet röhögni mert maga már az ember kurvára vicces, főleg hogyha produkálja magát. A hosszú hétvégén volt egyik kedves osztálytársamnak a születésnapja és megleptük őt egy cuki pihe puha unikornissal, amit a magyar tanár hozott be neki

Megosztás a facebookon